Szemünk működése

A szem felépítése

A vizuális ingerek a szemfelszínt érik el először. A szaruhártya tiszta, áttetsző felület, amely átereszti és megtöri a fényt, mely a a pupillán és a szemlencsén át a szem belső részébe jut. A pupilla összehúzódva kevesebb, kitágulva több fényt enged be a szembe. Ez a szem egyik védekezési módja a túlzott fény ellen. A szemlencsén a fénysugarak ismét megtörnek úgy, hogy azok pontosan a retinára vetülnek, így lesz a kép éles, ez a fókuszálás folyamata. A szem belső részét az üvegtest tölti ki, amely egy áttetsző kocsonyás anyag. Ennek tisztasága elengedhetetlen az éles képhez. A szem belső rétege a retina, a képen sárga színű felület. A fényt a retina fotoreceptorai érzékelik, és az ingert feldolgozva küldik tovább a látóidegen keresztül az agyba. A retina kitüntetett helye az éleslátás helye, vagyis a macula, és ennek közelében található a vakfolt, ahol a látóideg indul a szem felől az agyi területek felé.

A retina: csapok-pálcikák

A retinán kétféle fotoreceptor található: a csapok és a pálcikák. Ez a fotoeceptorok a fényingereket elektromos impulzusokká alakítják. A csapok és pálcikák száma, elhelyezkedése és a kétféle sejt különböző funkciójának megismerésén keresztül jobban megérthetjük a látás működésének alapjait. Pálcikákból kb. 120 millió, csapokból 6-8 millió található a retinán. A pálcikák nagy számban a szélső részeken helyezkednek el, a csapok nagyrészt a centrumban, a szélek felé radikálisan csökkenő számban találhatók.
A nagyobb területen elhelyezkedő, rendkívüli fényérzékenységű, de kisebb
felbontóképességű pálcikák felelősek a szürkületben látásért és a perifériás látásért. A látótér teljes területén a halvány ingert is észreveszik, de éles képet nem tudnak róla alkotni.
A csapok felbontóképessége kiváló, működésük révén jön létre az éleslátás és a színek érzékelése. Nagy fényingert igényelnek, gyenge megvilágításban nem működnek megfelelően.
A két különböző funkció magyarázza, hogy a retina károsodása teljesen eltérő következményekkel járhat: ha csak a csapok sérülnek – például macula degeneratio esetén -, akkor az olvasás, a részletek felismerése és a színlátás válik problémássá, de a térben mozgás nem okoz gondot. A pálcikák betegsége esetén az éleslátás megmarad, de csőlátás alakul ki, amellyel a közlekedés rendkívül nehéz.
A szem funkcióinak vizsgálatánál a látásélesség mellett rendkívüli jelentőségű a kontrasztérzékenység, a látótér, a fényhez való alkalmazkodás, a színlátás és a szemmozgató funkciók állapotának vizsgálata.

Szembetegségek

A szem különböző eltérései, sérülései és a genetikai vagy méhen belüli fejlődés során kialakult betegségek közül a leggyakoribbak a következők:

  • rövidlátás (myopia), amikor a fénysugarak a retina előtt találkoznak, ezért a retinára életlen kép vetül
  • távollátás (hypermetropia), amikor a fénysugarak széttérnek, a retina mögött találkoznak, így a kép homályos marad
  • astigmatismus, a cornea szabálytalan alakja miatt kialakuló homályos látás
  • szürkehályog, a borússá, átlátszatlanná váló szemlencse miatt romlik a látás. Sebészeti kezelése a szürkehályog ellenes műtét, amikor műlencsével pótolható az elszürkült szemlencse.
  • szemmozgató funkciók eltérése, ilyen a kancsalság és a szemtekerezgés (nystagmus)
  • retina betegségek, köztük a koraszülöttek retinopathiája, az albinizmus vagy okuláris albinizmus, más retinakárosodások és a későbbi években valamilyen sérülés következtében bekövetkező retinaleválás
  • látóideg betegségek, pl. az alulfejlett látóideg, a hypoplasia nervi optici vagy a látóideg sorvadás, illetve a veleszületett glaucoma (köznapi nevén zöldhályog)

A töréshibák ritka, nagyon súlyos eseteket kivéve szemüveggel jól korrigálhatók. Sok szembetegség műtéttel gyógyítható vagy az állapot súlyossága csökkenthető, de különösen a retina és a látóideg betegségeinek egy részénél rossz látási funkció alakul ki, amelyen látásneveléssel, tiflopedagógiai eszközökkel és módszerekkel lehet segíteni, de az ép látást helyrehozni nem lehet.