A vizuális információ elsődleges feldolgozása után egy magasabb szintű feldolgozási szakasz következik. A vizuális inger a látókéregből két útvonalon halad tovább: a dorzális és a ventrális pályákon. A két szó, a dorzális és ventrális ezek elhelyezkedésére utal. A dorzális jelentése hátoldali, vagyis az idegpályák az agy hátsó, felső oldalán futnak, míg a ventrális hasi oldalit jelent, vagyis a pályák az agy alsó, oldalsó részén húzódnak. A kétféle útvonal nagyon jellegzetesen különbözik egymástól, más észlelési módok megvalósításáért felelősek, ugyanakkor egymással kapcsolatban is állnak.

Ahogyan az ábra mutatja, az alapvető különbség összefoglalható úgy, hogy a dorzális pálya feladata megadni a választ a „HOL?” kérdésre, a ventrálisé pedig a „MI?” kérdésre.

Dorzális pálya

Amikor egy labdát figyelünk, ahogy gurul felénk vagy az elsuhanó házakat nézzük egy jármű ablakán át nézve, az agyunk a HOL kérdésre keresi a választ. Ilyenkor a vizuális ingerek a dorzális pályákat aktivizálva továbbítódnak az agy egyéb feldolgozó területei felé.

Ezért a dorzális pálya sérülése okozhatja:

• a térérzékelés és az összetett  mozgások észlelésének problémáját;
• a térben való tájékozódás és egy célponthoz való eljutás nehezítettségét;
• téri tájékozódást igénylő tevékenységek és  mozgások vizuális irányításának problémáját (célirányos és pontos nyúlás, a tárgy megfogása, egy pontra rámutatás, szegélyen átlépés vagy lépcsőre fellépés, stb.);
• sok tárgy között mozgás, egyszerre sok ember vagy tárgy megkülönböztetése és a környezet átlátásának zavarát.

A dorzális pálya sérülésének jellegzetes megnyilvánulása a zsúfoltság kezelésének nehézsége, mind síkban mind térben. Ez jelentkezhet akár jó látásélesség mellett is, vagyis a gyermek egyenként élesen látja és felismeri a betűket, de egy szóban az egymás mellett álló betűktől  összezavarodik, nem tudja szétválasztani, felismerni és összeolvasni azokat. Hasonlóan egy lapon az egymás mellett és alatt-fölött található  képek és szövegek átláthatatlanok számára. Nagy térben ugyanígy összezavarja, ingerültté teszi a sok inger, a rendezetlenség, és képtelen tájékozódni például egy zsúfolt játszótéren vagy egy boltban, ami  tele van polcokkal, kirakott árukkal, táblákkal stb.

Ventrális pálya

Ezen szakasz feladata válaszolni arra, hogy MIT látunk, vagyis a tárgyak, formák, emberek felismerése.  Ehhez a funkcióhoz kapcsolódik a hosszú távú vizuális emlékek felépítése, hogy amit a gyermek egyszer látott, legközelebb már ismerősként kezelje és a jelentését ismerje. Ezért a ventrális pálya sérülésének következménye lehet:

• a formák és szín észlelésének, a kontrasztérzékenység csökkent funkciója
• arcfelismerési zavar
• mélység érzékelés problémája.

A mindennapi élethelyzetekben a két terület működése természetesen nehezen szétválasztható. Ha a gyermek elé teszünk egy tányéron kekszet és gyümölcsöt, értelmeznie kell, hogy mit kapott és látnia kell,  hol helyezkednek el a tányéron és egymáshoz képest. Ha mindez megvan, akkor tudja kényelmesen kiválasztani és elvenni azt a darabot, amit szeretne. 

A magasabb rendű vizuális pályák sérülésének jellegzetes problémája a szimultánagnózia, amelynek eredete lehet a dorzális és ventrális pálya sérülésében is. Ilyenkor a gyermek nem képes a látóterében található ingereket egyszerre, szimultán módon befogadni, csupán két-három részletet egyszerre. Ugyanígy problémát okozhat a különböző érzékelési csatornákon érkező ingerek együttes kezelése. Ilyen probléma esetén a gyermek nem tud tollbamondás után írni, mert vagy hallgatja, hogy mit kell írni, vagy nézi, amit ír. Cerebrál paresis miatt mozgásukban korlátozott gyerekeknél a szimultánagnózia mutatkozik meg akkor, amikor megnéznek egy ingert, majd elfordítják a fejüket amikor érte nyúlnak, mert az agyuk nem képes egyszerre működtetni a vizuális és a mozgásos funkciót.  A szimultánagnózia jelenségét nagyon fontos felismerni, hogy ne várjunk el a gyermektől olyan feladatot, amikor egyszerre kell két dologra figyelni, hanem neki külön-külön kelljen a kettőt elvégezni.